2011. december 5., hétfő

Rég volt, de hogy igaz-e?

Rég volt már, hogy írtam ide is valamit. Nem tudom, hogy miért, hogy mi ennek az oka, pedig írok, elég sokat elég rendszeresen - regényt. 
Főleg annak örülök, hogy a Hoshival közös Kilencnek hamarosan a végére érünk, és akkor "már csak" az utómunkák lesznek hátra. Jó lenne tudni, érdekel-e valakit az a történet, de mivel eleddig leginkább képeket publikáltunk róla, nem igazán tudom, miként lehetne ezt felmérni... Abban sem vagyok biztos, hogy bárki olvassa ezt a blogot (najó ez most csúnya sarkítás volt, hiszen kapok visszajelzést, és akik olvassák, azok most hagyják figyelmen kívül a nyavalygásomat!).
Természetesen az lenne a legjobb, ha minden regény kapna külön honlapot, amin van ízelítő, tartalom illusztrációk, meg valami hely, ahol nyomot lehet hagyni, visszajelzést, hogy tetszett, nem tetszett, ilyenek. Mondjuk engem már az is büszkeséggel tölt el, hogy a második saját kötet kerül ki a saját polcomra porosodni.
Na hogy egy kicsit a saját dolgokról is beszéljek!:
Kamulovagok: haladok, de most elakadtam. Nem írom újra, nem másítom meg a történetet, egyszerűen egy apró részletben vesztem el megint, és emiatt szarul érzem magam. Persze az csak az egyik szál, addig a másik kettő tovább hömpölyög. Remélem, kész leszek ezzel is hamarosan, de ha az ember legalább magának meg akar felelni abban, hogy elnyerje önmaga tetszését az irományával, az bizony embert próbáló feladat. Magamnak megfelelni a legnehezebb, mert én tudom, mit szeretnék kihozni belőle, és látom mi lesz. Ráadásul a környezetem a sírba viszem már ezzel, tudom, és ezúton is kitartást kívánok nekik! A Kamulovagokhoz kaptam szép feliratot Hoshitól, imádom, de megkérdezem, hogy közzé tehetem-e, és akkor láthatja minden errejáró. Igazából azon gondolkodom, nem kellene a Kamulovagokat valami másik oldalra átbloggolnom, mert ez ugye az Arany Szemek blogja, de mindig arra jutok, hogy már így is ezer felé állok. Inkább készítek honlapot neki (valamikor) és odatöltök dolgokat.
Arany szemek: kész van az első fejezet újraírt változata. Szerintem gördülékenyebb, érthetőbb és élvezhetőbb lett, mint az előző verzió. Most hagyom pihenni egy kicsit, aztán nekiállok szétcincálni, hogy tényleg jó-e. Meg persze zaklatom vele az önkénteseket, akik segítenek szétcincálni (önkéntjelentkezők?). Aztán már majdnem elkezdtem a második fejezetet, ami egy egészen új dolog lesz a regényben, eddig nem látott szereplőkkel, eddig nem tapasztalt szemszögből. Szerintem.
Mi van még?
Vizsgaidőszak lesz. Para. De ennek semmi köze ehhez a bloghoz, azért szurkoljatok, küldjétek a pozitív energiát, a ráolvasásokat, az imákat, stb, minden segítség jól jön - én meg tanulok, hátha az is segít valamennyit.
Még valami: állítom össze a világtérképeket a lent látható kivitelben. Nem valami pro tudom, de szerintem a lényeg látszik rajta. Emellett a háttérvilág leírással is jól haladok, talán azt is publikálható formába önthetem egyszer.
Vélemény?

2011. május 8., vasárnap

44 Elveszni a részletekben

Hátszóval az van, gyerekek, hogy elveszek a részletekben, hogy minden a helyén legyen, mind hangulatilag, mind logikailag, és néha már én sem találom a kiutat, ráadásul még csak azt sem tudom, hogy jól csinálom-e amit csinálok, így magamat állítottam mércének. Ha nekem tetszik, akkor azt írtam, amit akartam. Valami ilyesmi az alap elgondolás.
Ez a kis bevezetés csak arra szolgált, hogy közöljem, megint egy apróságot változtattam a feltett fejezetben, ha valakit érdekel keresse meg. :D
Amúgy szeretnék már valami okosat, velőset, értelmeset is posztolni, de valahogy megragadnak a koponyámon belül a gondolatok ilyen téren, és nehéz lekaparni őket onnan...